A minap, ugyan már nem először botlottam ebbe a számomra nem igazán érthető dologba, úgy gondoltam kicsit elmélkedem róla…
Még mielőtt bárkinek is sértő lenne, vagy azzal vádolna, hogy na de bezzeg…és csinál amit akar, azt tesz ki amit akar…. Ezt én értem és teljesen igaz…DE
Szóval a téma nem más, mint az hogy egy gyerek akinek még se face se insta hozzáférése sincs miért is kell névnapot és születésnapot ott kívánni neki? Ha meg van is miért ott? És ez még ha nem lenne elég akkor a gyász kérdése is ide tartozik… És most jöjjön aminek jönnie kell!
Szerintetek mi lehet az oka ennek . Nem hiszem, hogy ez jó irány, sőt…gondoljatok bele, miért is történik ez meg, minek is ez, mit akar vele elérni aki ezt teszi? Ünneplés terén, hogy más is köszöntse fel, vagy csak a figyelem magára irányítására szolgál? Ha ott van mellettem miért is kell kiírni, ha messze, távol él tőlem akkor szép gesztus lehetne, de én akkor inkább felhívnám személyesen és úgy beszélnék vele és köszönteném, hiszen az mégis csak méltóbb módja ennek. Vagy már ennyire nem számíthatunk egymásra, ennyire nem érdekes a másik akit állítólag szeretünk? Ha pedig mindkettőt megteszi akkor is felesleges a közösségi oldalon ezt reklámozni. Hiszen ez csak rám és a szerettemre tartozik, úgy ahogy sok minden, de mégis lesz belőle online hír…
A kis unokáknak kiírja a mama meg a papa, hogy felköszöntik… hát miért nem megy és öleli meg és teszi ezt úgy, minek a marketing? Attól lesz jobb nagyszülő? Hát akkor gratulálok neki. Élvezze az online papa-mama szerepet a gyereket meg hagyja felnőni csak úgy nélküle!
Halál esetén ugyan ezt kérdezem. Az még rendben van, hogy esetleg a hírt közöljük, vagy ha aktív tagja volt a felhasználóknak akkor még érthető is lenne, de és számomra ez a nagy kérdés . Minek kell ezt így? Ha számunkra fontos ember és együttérzésünket igazán ki szeretnénk fejezni, és természetesen szívből jövően tesszük, akkor ott a személyes kontakt és ott a telefon, hogy legalább szóban tegyük ezt, vagy majd ha részt veszünk az utolsó útján, akkor megtehetjük, hogy helyesen fejezzük ki együttérzésünket. Ennyire nem lehetünk digitálisak… hogy erre se jut idő… Hova lesznek így az emberi kapcsolatok és az érzések, amelyeket igenis néha ki kell mutatni és mondani akkor is, ha nehéz. Az online lét ezt nem teszi lehetővé és azt hiszem ilyenkor sok olyan is odaír és együtt érez akinek semmi keresni valója ott és nem is igazán érdekli, csak hát nem akar lemaradni a többiektől… Miért kell ez, kinek jó és kit akar becsapni. Miért hiszi, hogy nem tudja ezt más vagy nem ismeri fel? Segít ez a gyászban? Nem tudom elképzelni hogy a közösségi média felületén közölt dolgok fogják enyhíteni a fájdalmat..sőt… de jó persze mindenki maga tudja.
De szegény elhunytnak utólag boldog születésnapot és névnapot kívánni nem tudom mi értelme van. Ezért is kapcsoltam össze a két témát, mert hiszen egymás után jön sokszor hogy „…a dédi ma lenne 85 éves…” Drága Katalin boldog névnapot, már nem ünnepelhetsz velünk!”
Nem tudom elképzelni, hogy akit, igazán szeretünk és a szívünkben őrzünk, meg is emlékezünk rá minden alkalommal családunkban és köreinkben akkor minek kell közösségi marketing ennek a dolognak. Szerintem ezek bensőséges érzések és nem valók ilyen helyre. Az együtt érzéseket itt is privátban is lehet intézni. Sajnálatra vágyik az aki ilyet tesz valójában? Vagy csak az online lét szülte divat? Ki tudja…
A szülinapi és névnapi köszöntések ugyan ez… Gondoljátok végig, akik számára fontos vagy tudják mikor mi van névnapunk, születésnapunk. Nem kell ebből reklámot csinálni, vagy igen, erre van szükséged? Hát akkor megint csak kérdezem mire jó ez, több leszel tőle? Ennyire fontosnak tartod magad? Akkor megkérdezem, hogy ha nem nyilvános a dátum amikor születtél hány embernek is jutnál eszébe? Hát gyanítom a töredékének… De miért is akarja bárki az értékes kapcsolatait egy felületes több ezres közönségre cserélni? Fogalmam sincs, lehet én gondolom rosszul, de inkább legyen 5 normális ember körülöttem mint ezer olyan kik csak puszta szórakozásból akarnak a közelemben lenni. Ja és közben a magánéletem és az egyén dolgok érdeklik igazán, amiből aztán szép kis történeteket tudnak kreálni. Sőt tovább megyek, olyan dolgokat tudnak, amiket még mi magunk sem.
A köszöntések elterjed formája az amikor csoportosan ezer embert megjelölve fellövünk valami bigyót az online térbe aztán mindenki vegye magára akinek inge. Hát erről is megvan a véleményem. Ha már egyszer ismerem, szeretem és eszembe is jut, hogy névnapja van, akkor tiszteljem meg már azzal, hogy akkor privátban teszem, érezze, hogy fontos és nem felejtettem el. Ezek ugyan apróságok de használható dolgok az online térben hogy kis emberséget vigyünk bele.
Kedvencem a ”Boldogat” nagyon népszerűen használt nagy semmi… Hát annak is aki leírta elsőre a többi agyhalott meg írja utána, csak gratulálni tudok! Hogy még arra is lusta, hogy leríja a köszöntés normálisan az minek is teszi? De tényleg, ha nincs ideje egy normális 2 szavas köszöntésre, akkor egyáltalán azt az egyet is minek írja le?
Ez csak két dolog, ami az online lét kérdéseit feszegeti. Úgy gondolom, hogy csomó okos dologra használható egy közösségi oldal, persze szórakozásra is, de nemes célokra inkább. Jó látni az összefogásokat, gyűjtéseket és a segítségnyújtást. Sok hasznos hirdetés, felhívás és információ megosztására alkalmas, legyen az elvesztett dolog, adás-vétel, állatmentés, stb. De ennyi szennyet, amit itt látni hihetetlen mennyiség. Ezekkel a felületes köszöngetésekkel és együtt érzésekkel pedig csak tovább bővül a szennyfolyam.
Persze mindenki azt tesz, amit akar, amit jónak lát. Azonban ez egy olyan őrületes hülyeséglavina, hogy pontosan jól tükrözi hova tart ez a világ… Nem, nem … nem jó felé!
Tehát kedveseim, a szép köszöntések és az őszinte szavak sokkal többet érnek higyjétek el, próbáljátok ki bártan milyen is az. Vagy esetleg egy rég nem látott kedves ismerőst megcsörgetni, micsoda öröm és meglepetés lehet… Ti örülnétek neki? Akkor talán ilyen szép szokásokat kellene újra divatba hozni és a nem ’boldogot’