Hát kedveseim a szívesség is véges… Azt hittem, hogy az ember csak ad az jó. Be kell látnom, tévedtem. Alapjában véve jóhiszeműen szoktam adni, és szívességet is tenni. Sajnos visszafelé már nem nagyon működik egyesek esetében. Egyszerűen rá kellett jönnöm, hogy van aki nem érdemli meg és el kell engedni a sokadik kérés után, mert a végtelenségig kihasználná az embert. Sok emberrel kerülök kapcsolatba a munkám során, így pontosan tudom, hogy sokan vagytok ezzel így.
Ott állunk némán, amikor mi kérünk valamit, de a másik oldal – aki persze szemrebbenés nélkül képes újra kérni, anélkül, hogy bármit is viszonozna – visszautasít valamilyen kifogással, vagy éppen meg sem hallja (legalább is úgy tesz) amit mondtál…
Kérdem én, meddig lehet elmenni ebben? Mikortól vagy szívtelen, amiért nem teszed meg többé amit kérnek, mikortól fog haragudni és csúnyán nézni ezentúl? A szép szó segít, ha leülök és elmondom az célra vezet? Ha szóvá teszem, haragudni fog? Egyáltalán érteni fogja, vagy csak az időmet pazarlom? Mikortól lehet NEMet mondani?
Ti hogy vagytok ezzel? Én azt hiszem, sokszor nem tudok nemet mondani és ki is használják ezt azok is akik nem érdemlik meg, sőt…
Tegnap előtt mesélte el valaki nekem, hogy megint ő van rossz helyzetben azért, mert segített, mert szívességet tett és mert próbált jó lenni az emberekhez. Sőt, nem tudja mi tévő legyen…Most már nem is köszön neki az illető, akivel jót tett! Tényleg igaz lenne hogy jót tett helyébe jót ne várj?
A világ egyik legnehezebb dolga jónak lenni és ezzel jobbá tenni a világot, bár kicsit most úgy érzem, hogy széllel szemben…
