Ma szembe találkoztam az igazi környezetbarát hozzáállással…. igazi kereskedelmi zsenialitás! Mivel ma volt időm együtt elmenni vásárolni egy zakót és inget a fiamnak, így nekivágtunk… A város egyik ruhaüzletét választottuk, több szempontból is. Már vásároltunk ott régebben a szükséges ruhadarabból és közel is van. Azt nem mondom, hogy a legolcsóbb, de mivel elegáns vadászatban vettünk részt, inkább az számított hogy igazán jól álljon egy daliás fiatal pasinak! Bementünk hát, viszonylag pár próba után meg is lett a végeleges szett, így nem sokat tétovázva a pénztárhoz fáradtunk. Első lépésben egy hölgy viharzott irányunkban, aki azonnali tegező viszonyban közölte, hogy melyik kassza az övé és hogy oda fáradjunk… ezt megtéve jött a meglepetés, Fizetés előtt jött a kedvenc kérdésem: „Szatyrot számolhatok? ” Mivel nem szeretem a feleslege műanyagot, semmilyen formában, most sem kértem, mert általában, – ha nem zakót és inget veszek ügye – akkor van nálam saját táska, vagy ruha szatyor, vagy valami, ami segít a hazacipekedésben… Én naiv … gondoltam, mivel vállfán lógott az a kissé drága zakó és ing, gondoltam hogy azt úgy elviszem, már csak annak érdekében is, hogy nem fog gyűrődni a kocsiban, meg hát valljuk be, többször is használható és hasznosabb mint egy zacsi… Természetesen a hiper-szuper, magát „ökofrendlinek” nevező ruhabolt hálózatnak esze ágában sem volt a már említett ruhadarabot vállfával együtt adni, hanem kizárólag a pénzbe kerülő, teljesen felesleges nylon táska kíséretében, amire persze én nem tartottam igényt. Így a csini ruhák kézben utaztak haza a méltó helyükre, és otthon nyerték el a tárolási mód netovábbját, egy vállfa kíséretében.
Mennyire is öko üzemmód egy ilyen húzás egy bolt hálózat esetében, azt mindenki döntse el maga, főleg úgy, hogy a táska többe került volna, mint a vállfa amin lógott.
Hajrá ökomód!
